Futuro
attivo, medio e passivo
Tempo derivato, regolare sul tema lungo ἡ-: si coniuga come λύω.
Indicativo
| attivo | medio | passivo | |
|---|---|---|---|
| 1ª sing. | ἥσω | ἥσομαι | ἑθήσομαι |
| 2ª sing. | ἥσεις | ἥσῃ | ἑθήσῃ |
| 3ª sing. | ἥσει | ἥσεται | ἑθήσεται |
| 1ª plur. | ἥσομεν | ἡσόμεθα | ἑθησόμεθα |
| 2ª plur. | ἥσετε | ἥσεσθε | ἑθήσεσθε |
| 3ª plur. | ἥσουσι(ν) | ἥσονται | ἑθήσονται |
| 2ª duale | ἥσετον | ἥσεσθον | ἑθήσεσθον |
| 3ª duale | ἥσετον | ἥσεσθον | ἑθήσεσθον |
Ottativo
| attivo | medio | passivo | |
|---|---|---|---|
| 1ª sing. | ἥσοιμι | ἡσοίμην | ἑθησοίμην |
| 2ª sing. | ἥσοις | ἥσοιο | ἑθήσοιο |
| 3ª sing. | ἥσοι | ἥσοιτο | ἑθήσοιτο |
| 1ª plur. | ἥσοιμεν | ἡσοίμεθα | ἑθησοίμεθα |
| 2ª plur. | ἥσοιτε | ἥσοισθε | ἑθήσοισθε |
| 3ª plur. | ἥσοιεν | ἥσοιντο | ἑθήσοιντο |
| 2ª duale | ἥσοιτον | ἥσοισθον | ἑθήσοισθον |
| 3ª duale | ἡσοίτην | ἡσοίσθην | ἑθησοίσθην |
Infinito
| attivo | medio | passivo |
|---|---|---|
| ἥσειν | ἥσεσθαι | ἑθήσεσθαι |
Participio
| caso | maschile | femminile | neutro |
|---|---|---|---|
| Nom. sing. | ἥσων | ἥσουσα | ἧσον |
| Gen. sing. | ἥσοντος | ἡσούσης | ἥσοντος |
| Dat. sing. | ἥσοντι | ἡσούσῃ | ἥσοντι |
| Acc. sing. | ἥσοντα | ἥσουσαν | ἧσον |
| Nom. plur. | ἥσοντες | ἥσουσαι | ἥσοντα |
| Gen. plur. | ἡσόντων | ἡσουσῶν | ἡσόντων |
| Dat. plur. | ἥσουσι(ν) | ἡσούσαις | ἥσουσι(ν) |
| Acc. plur. | ἥσοντας | ἡσούσας | ἥσοντα |
| caso | maschile | femminile | neutro |
|---|---|---|---|
| Nom. sing. | ἡσόμενος | ἡσομένη | ἡσόμενον |
| Gen. sing. | ἡσομένου | ἡσομένης | ἡσομένου |
| Dat. sing. | ἡσομένῳ | ἡσομένῃ | ἡσομένῳ |
| Acc. sing. | ἡσόμενον | ἡσομένην | ἡσόμενον |
| Nom. plur. | ἡσόμενοι | ἡσόμεναι | ἡσόμενα |
| Gen. plur. | ἡσομένων | ἡσομένων | ἡσομένων |
| Dat. plur. | ἡσομένοις | ἡσομέναις | ἡσομένοις |
| Acc. plur. | ἡσομένους | ἡσομένας | ἡσόμενα |
| caso | maschile | femminile | neutro |
|---|---|---|---|
| Nom. sing. | ἑθησόμενος | ἑθησομένη | ἑθησόμενον |
| Gen. sing. | ἑθησομένου | ἑθησομένης | ἑθησομένου |
| Dat. sing. | ἑθησομένῳ | ἑθησομένῃ | ἑθησομένῳ |
| Acc. sing. | ἑθησόμενον | ἑθησομένην | ἑθησόμενον |
| Nom. plur. | ἑθησόμενοι | ἑθησόμεναι | ἑθησόμενα |
| Gen. plur. | ἑθησομένων | ἑθησομένων | ἑθησομένων |
| Dat. plur. | ἑθησομένοις | ἑθησομέναις | ἑθησομένοις |
| Acc. plur. | ἑθησομένους | ἑθησομένας | ἑθησόμενα |