← Indice

Riflessivi

ἐμαυτοῦ, σεαυτοῦ, ἑαυτοῦ

Privi di nominativo e di duale. Il plurale si forma con il pronome personale + αὐτός (ἡμῶν αὐτῶν, ὑμῶν αὐτῶν, σφῶν αὐτῶν); è comune anche la forma contratta ἑαυτῶν, ἑαυτοῖς, ἑαυτούς per tutte le persone.

1ª persona: ἐμαυτοῦ — di me stesso

singolare
casomaschilefemminile
Gen.ἐμαυτοῦἐμαυτῆς
Dat.ἐμαυτῷἐμαυτῇ
Acc.ἐμαυτόνἐμαυτήν
plurale
casomaschilefemminile
Gen.ἡμῶν αὐτῶνἡμῶν αὐτῶν
Dat.ἡμῖν αὐτοῖςἡμῖν αὐταῖς
Acc.ἡμᾶς αὐτούςἡμᾶς αὐτάς

2ª persona: σεαυτοῦ — di te stesso

singolare
casomaschilefemminile
Gen.σεαυτοῦσεαυτῆς
Dat.σεαυτῷσεαυτῇ
Acc.σεαυτόνσεαυτήν
plurale
casomaschilefemminile
Gen.ὑμῶν αὐτῶνὑμῶν αὐτῶν
Dat.ὑμῖν αὐτοῖςὑμῖν αὐταῖς
Acc.ὑμᾶς αὐτούςὑμᾶς αὐτάς

3ª persona: ἑαυτοῦ — di sé

singolare
casomaschilefemminileneutro
Gen.ἑαυτοῦἑαυτῆςἑαυτοῦ
Dat.ἑαυτῷἑαυτῇἑαυτῷ
Acc.ἑαυτόνἑαυτήνἑαυτό
plurale
casomaschilefemminileneutro
Gen.σφῶν αὐτῶνσφῶν αὐτῶνσφῶν αὐτῶν
Dat.σφίσιν αὐτοῖςσφίσιν αὐταῖςσφίσιν αὐτοῖς
Acc.σφᾶς αὐτούςσφᾶς αὐτάςσφέα αὐτά